A születés élménye ♥ és az osztrák egészségügy

Tudom már rég írtam nektek, de Isten látja lelkem jó okom volt rá. :) Akik a facebookon követik a Rock Mammy, rock baby oldalt már tudják, hogy március 1-én megszületett kisfiam Mirko.

Nagyon sokan izgultatok értem, folyamatosan kaptam az üzeneteket, kommenteket Tőletek, hogy hogyan is állunk. :) Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy ennyien szíveteken viselitek sorsunkat, így szeretném Veletek is megosztani életem legboldogabb, legcsodálatosabb napját. :)

Minden 28-án este kezdődött. Először jó viccnek tűnt az egész, hogy fáj a hasam és ráadásul egyre rendszeresebben,  igazából nem is gondoltam, hogy ez már valóban az lehet, gondoltam majd elmúlik, mint ahogy a héten már többször is. De csak nem akart, sőt egyre rendszeresebb lett. Párom unszolására, amikor már 6percenként jöttek a fájások bementünk a kórházba. Ott a doktornő.megvizsgált és mivel még úgy vélte, hogy van sok időnk hazaküldött azzal a megjegyzéssel, hogyha sűrűsödnek fájások akkor jöjjek vissza. Hát erre nem is kellett olyan sokáig várni mert hajnali fél 3-kor elfolyt a magzatvizem. Nagy idegeskedés közben mentőt hívtunk (ilyenkor csak fekve szállítható a kismama), ami körülbelül 5 (!) perc alatt kiért hozzánk (azért valjuk be nem rossz időt futottak :) ), majd jött a kórház, betegfelvétel, vizsgálat és kaptam egy külön szobát, ahol egyedül vajúdhattam. Délutánra, amikorra a szülésznő is úgy vélte, hogy lassan szülünk befektettek a szülőszobába. Vajúdás közben kellemes zene szólt, illóolaj párologott, sőt még folyamatos masszázst is kaptam a szülésznőtől, aki egy percre sem hagyott magamra. Voltak olyanok, akik megjegyezték még nekem, hogy miért nincs itt választott orvosom, aki benn lesz a szülésnél, mert milyen kiszolgáltatott ilyenkor az ember, meg hát Magyarországon így működik. Lehet, hogy otthon igen, de itt nem, itt annál szülsz, aki ügyeletben van, de a végére itt is már mindenkit ismersz, és még megvásárolni sem kell a kedvességet, mert az alapból "jár". Mindenkinek.

Szóval a vajúdás annak rendje és módja szerint zajlott, azonban a finishben a kisbabám meggondolta magát és elfordította a fejét, így az orvosok, akik már ekkor körülbelül fél másodpercenként vizsgáltak, úgy döntöttek, hogy baba mama életét nem kockáztatva inkább császároznak. Ettől azért jól megijedtem. Készül az ember a szülésre, de azért a komplikációkat nem kalkulálja bele. Mindenesetre a műtőben elszállt minden félelmem, ahogy láttam ezt a nem kevés kb 12-16 fős csapatot. Minden egyes tagja nyugtatgatott, simogatta a fejem, beszélt hozzám, így tényleg tudtam, hogy jó kezekben vagyunk.

Kisbabám egy laza 24 órás tortúra utàn március elsején este jött a világra. Szerencsére épségben egészségben. :)

A kórházban tényleg mindennel elláttak. Volt saját szekrényem telepakolva törölközőkkel, hálóingekkel, papucsokkal, mindennel, amire egy friss anyukának szüksége lehet. Külön tusolóm, mosdóm volt. Az étel minősége kifogàstalan volt, reggeli svédasztalosan, ebéd-vacsora tálalva kis menükártyàkkal.

A szülés utàni napok is békében, szeretetben teltek. Mindenki segített, hogy összeszokjunk a babámmal. Bármikor mehettem a kérdéseimmel, 3 óránként ellenőrizték, hogy rendben evett-e a kislegény, van e elég tejem, a szoptatási praktikákra megtanítottak, valamint hogy alapvetően, hogyan lássuk el a babákat.

Összegezve amellett, hogy életem legcsodásabb élményében volt részem, boldog vagyok, hogy egy ilyen szuper helyen élhettem mindezt át és csak pozitív emlékekkel térhettem haza. Nem tudok elég hálás lenni mindazoknak, akik ezt lehetővé tették nekem. :) ♥

Tiszta szívemből remélem, hogy Nektek is, akik ez a nagy út előtt álltok még hasonlóakban lesz részetek.

Álmodjatok gyönyörűeket! Nekem lassan kezdődik az éjszakai műszak! :)

♥

Helga